logo


AHOL A HAGYOMÁNY
MÉG ÉRTÉK








RÓLUNK



Szeretjük a vidéki levegőt.


Szeretjük a vidéki levegőt a frissességével, a csenddel. A természet játékát a színekkel, illatokkal, ízekkel. Tavasszal a zöldből virág, nyáron virágból a lopott cseresznye zamata, a gabona illata, a tarló szúrása, ahogy a halőr üldöz.

Ősszel mustot, majd murcit szürcsölgettünk, gesztenyével.

Télen. Télen viszont már vártuk, mikor jön a nap a disznóvágás napja.

A fülünkig ért a szánk a fokhagymás tarja, rántott máj és a kedvencem a sült tüdő láttán is. Este a levessel már jól laktunk és csak jött a káposzta, a kolbász, a hurka, a végeláthatatlan történetek. Büszkék voltunk, mert segíthettünk. Kamaszként már a húsok, szalonnák darálása a kolbász keverése volt a feladat. A jó tanácsok: ne forrjon az a főzővíz, durva legyen az a só jobb lenne a tengeri, dörzsöld, kicsit préseld, hetente forgasd, füst előtt mosd le a sót, hagyd szikkadni. A mama füstölt. Lassan, majd pihen, a soka alá rakhatsz egy hasábot is, de csak egyet, mondta.

És azon vesszük észre magunkat, hogy ma is ez vesz körül.

A folyamat ugyanaz, üstbe tokaszalonna, majd abalébe a disznósajt, a hurka.

Nem forralom, van maghőmérőnk. A munka hatékony, van HACCP, nyomon követhetőség, digitális hőmérők kalibrálása, labor eredmények, rozsdamentes acéltenger, de a füstölők azok nem, azok feketék a keményfa fűrészpor az most is keményfa fűrészpor. Már tengeri sót is használunk, a sonka íze az a sonka íze.

Viszont a történeteket, már mi meséljük.

Budai Lajos
Jordán Ákos
Bogád-Hús Kft.
malac